Az elmúlt évek hagyományait követve ünnepi fogadást tartott a közelmúltban az Osztrák Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Dr. Udvarhelyi Miklós, az Osztrák Köztársaság tiszteletbeli konzulja és felesége a veszprémi Osztrák Konzulátuson. A helyi közélet meghatározó szereplőit hívták ismét baráti találkozóra az osztrák-magyar kapcsolatok további erősítése jegyében.

A fogadásra hivatalos volt Polgárdy Imre, a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, valamint alelnöke, Vörösmarty Éva valamint a megyegyűlés többi tagja is.

A fogadáson ünnepi köszöntőt mondott Hans Penz, az Alsóausztriai Tartományi Parlament nyugalmazott elnöke, akinek beszéde az alábbiakban olvasható:

Tisztelt Elnök úr!

Tisztelt Konzul úr!  Tisztelt Vendégek!

Különleges megtiszteltetés számomra, hogy emeritus elnökként képviselhetem hazámat az osztrák nemzeti ünnep veszprémi megemlékezésén.

Ez a második kitüntetés, amelyben itt részesülök. 2015-ben kaptam meg a Veszprém Megyei Érdemrendet Polgárdy elnök úrtól, és örülök, hogy ma is jelen van. Ennél jobban nem is lehetne jellemezni Veszprém és Alsó-Ausztria, illetve Magyarország és Ausztria baráti kapcsolatait.

Az osztrák nemzeti ünnepet, amelyet október 26-án ünnepelnek, a második világháború végének tekintik. Ausztria abban a szerencsés helyzetben volt, hogy 1955. május 15-én államszerződést köthetett a megszálló hatalmakkal, Oroszországgal, az USA-val, Franciaországgal és Angliával. Leopold Figl osztrák külügyminiszter az eseményt három szóval írta le ezen a napon: "Ausztria szabad lett!".

1955. október 25-én az utolsó megszálló katona is elhagyta Ausztriát, és október 26-án a Nemzeti Tanács egyhangúlag elfogadta az Ausztria "örökös semlegességéről" szóló alkotmány erőjű törvényt. Ezzel a törvénnyel Ausztria kötelezettséget vállalt arra, hogy nem avatkozik be semmilyen fegyveres konfliktusba, és minden rendelkezésre álló eszközzel megvédi magát az országot. Természetesen ez a célkitűzés, különösen, ami a hadseregünk pénzügyi forrásait illeti, ritkán tükröződött a költségvetésben. Ezt azért említem, mert az idei megemlékezésen Nehammer kancellár a védelmi költségvetés növelését állította beszéde középpontjába. A 2023-as költségvetést mintegy 1 milliárd euróval növelik, 2027-re pedig a bruttó hazai termék 1,5%-t kell elérnie. Tekintettel a jelenlegi bizonytalan időkre, ez egy nagyon fontos lépés.

Köszönöm Dr. Udvarhelyi konzul úrnak, Miklósnak, hogy ezt az ünnepséget az alsó-ausztriai munkaszüneti napok előestéjére időzítette. Holnap Alsó-Ausztria megemlékezik védőszentjéről, Szent Leopoldról, aki a XI. században uralkodott, és Közép-Európában a béke politikájával tűnt ki. Holnap ünnepeljük továbbá Alsó-Ausztria 100 éves fennállását is. Pontosan 100 évvel ezelőtt Bécs és Alsó-Ausztria tartományokat szétválasztották, és ezzel két önálló szövetségi tartomány jött létre. Ma Alsó-Ausztria büszke lehet fejlődésére, mégpedig minden területen. A gazdasági, társadalmi, kulturális és oktatási szférákban egyaránt.

Sajnos fennállásunk történetét illetően nem tudunk lépést tartani Veszprémmel.  István király 1009-ben az akkori sólyi templomban, innen mindössze 13 kilométerre, egy oklevéllel rendelte el Veszprém, Zala, Fejér és Visegrád vármegye megalapítását.

E beszéd tematikájába illeszkedne korunk számos aktuális kérdésének felvetése is. Mindazonáltal most nem bocsátkozom ezek áttekintésébe, mert túlmutatna e köszöntő keretein. Engedjenek meg azonban  két kritikai felvetést, amelyek személy szerint nekem fontosak:

1. A véleménynyilvánítás szabadsága demokráciánk központi értéke. A tolerancia és a más vélemények meghallgatása demokratikus közösségünk alkotó és központi elemei.
   
   Társadalmunkban azonban változások következtek be e téren, méghozzá hatalmasak. A média eredeti és tényleges feladata az információk továbbítása. Ma azonban mindinkább arról van szó, hogy a média SAJÁT véleményét adja tovább. És ennek már semmi köze az újságíráshoz. Ez a populizmus, ami csak szélsőséges szereplők erősödéséhez vezet.  Véleményem szerint ez a folyamat együtt jár a tolerancia félreértelmezésével és a kisebbségek véleményének diktatúrájával.
   
   Az információk egyoldalúan kiválasztásával részigazságok kerülnek bemutatásra. Ezekbe az információkba aztán értékítéletek kerülnek elrejtésre és mindennek a célja, hogy bizonyos asszociációkat ébresszenek a befogadóban.
   
   Ahogy Thornton Wilder találóan fogalmazott: "ebben az a veszélyes, hogy az emberek a félinformációnak szinte mindig a hibás felét hiszik el".

2. A zöldek és az ökoaktivisták napjaink társadalmi életének az egyik szereplői. Ami engem lenyűgöz, az a megfélemlítő erejük. Számomra elsősorban ők felelősek azért, hogy a dolgok rosszabbra fordulnak. Ideológiai és erkölcsi követeléseik elvonják politikusaink figyelmét a nemzet számára fontos döntésekről. Németország tudna erről egyet, s mást mondani, pl. amikor az energiakérdésről van szó. 
   
   Arisztotelész óta a demokrácia egyik alapja a másokkal való konzultáció. A mai környezetvédők azonban azt állítják, hogy mindenről mindent tudnak, és nem kell senkivel sem konzultálniuk. Különösen azokkal nem, akiknek van bátorságuk nem úgy gondolkodni, ahogy ők. Minden eltérő hangot elhallgattatnak a klímaváltozás okozta szükségre hivatkozással.  A cél szentesíti az eszközt.

Hölgyeim és Uraim! Ma egy egyesült Európa részei vagyunk, és ennek az Európának a részei kell maradjunk. Még ha a veszekedések és viták jelenleg meg is erősödtek az Unióban, látnunk kell, hogy a nacionalizmus előtérbe kerülése volt az, ami többször is háborúba sodorta ezt a kontinenst.

Richard von Weizsäcker, az egykori német elnök egyértelmű álláspontot képviselt ebben a kérdésben, amikor azt mondta: "A hazafiság a saját  közösségünk szeretete, a nacionalizmus  mások gyűlölete".

Ki kell állnunk a közös identitás és az európai összetartozás mellett. Csak így lehet lehetőségünk venni az előttünk álló akadályokat. Csak így találhatunk közös irányt, és csak így leszünk képesek párbeszédet folytatni más országokkal, például Kínával, Oroszországgal vagy az Egyesült Államokkal. Az előttünk álló kihívások óriásiak és nagy szükség van arra, hogy cselekedjünk. Ezt az Uniót együtt hoztuk létre. Csakugyan van mit javítani rajta, de látnunk kell: mi tudjuk jobbá tenni is. Csak akarnunk kell!

Meggyőződésem, hogy Magyarország és Ausztria, akiket összeköt a hosszú közös történelem, ezeket a kihívásokat is együtt fogják megoldani.

Köszönöm, Hölgyeim és Uraim, hogy Veszprémben ünnepelték Ausztria nemzeti ünnepét.