A munka, a remény fontos, élni jó dolog, noha ma nehéz. Mindez felelősséggel jár. Saját hitem és értékrendem szerint dolgozom Veszprémben. „Szeressük ki egymásból a jót!” – hangsúlyozta Oberfrank Pál új színidirektor, a megyegyűlés közben, közvetlenül az új igazgató megválasztása utáni sajtótájékoztatón, január 28-án.

 

Talabér Márta alelnök rámutatott: olyan igazgatót szerettünk volna, aki a 2008-ban megkezdett munkát folytatni tudja. Az új igazgató és a művészeti tanácsadó személye garancia arra, hogy a város és a megye közönsége igényét kielégítse.

Oberfrank Pál kiemelte: minden a színpadon dől el. Mint mondta a megkezdett utat érdemes folytatni, minél tartalmasabb és erősebb előadásokra törekszik. -A munka, a remény fontos, élni jó dolog, noha ma nehéz. Mindez felelősséggel jár. Saját hitem és értékrendem szerint fogok dolgozni Veszprémben. „Szeressük ki egymásból a jót!” – javasolta.

Eperjes Károly művészeti tanácsadó arról beszélt, hogy Bujtor István halála napján bemutatott „Régimódi történet” című darab nem sokkal később elnyerte a vidéki színházak legjobb előadása címet, a Bulgakov darabbal pedig Debrecenben arattak hatalmas sikert. -Mindez igazolja: érdemes ötvözni a népszínházi és a művész színházi munkát, a közönség igényel zenét, komédiát, tragédiát, könnyű és nehéz darabot, fontos, hogy jó minőségű legyen az előadás.

Eperjes számára érthetetlen, hogy a kulturális tárca miért vont el tőlük közel 90 milliót, és ugyanakkor miért kapott a Pannon Várszínház 100 milliót? Miközben ez a tárca a Petőfi Színházat az „Év legjobb színházának” jelölte.

-Felelős és felelőtlen politika között különbség van. Megdöbbent az, hogy a megyegyűlésen kétségbe vonta a szocialista-liberális oldal a pályázat megalapozottságát. Ezek az emberek nézzenek magukba, különös tekintettel a lelkiismeretükre! Lehetséges, az a baj, hogy Veszprémben felkavartuk az állóvizet, és megvalósítottunk egy jól működő színházat? – tette fel a kérdést Eperjes, majd hozzáfűzte: másfél év után, jó gazdasági helyzetben működik a teátrum, noha egyre szűkebb feltételek mellett, egyre nehezebb a működés. Nem beszélve a fenntartó megyéről, amely elszántan küzd a színházért, noha jóval olcsóbb lenne működtetnie egy befogadó színházat. Akkor viszont mi lenne a meglévő művészekkel, a csapattal, az itt kialakult színházi kultúrával?